Látnivalók – Kunágota Község Önkormányzata

Rökk Marika a kunágotai Urbán-birtokon forgatta filmjét

2017-04-10

Büszkeséggel töltött emlékezés Kunágotán

2017-04-10

Bandi pap ha nem prédikált, a pesti bulvárban szerepelt

2017-04-10

105 éves lesz Kunágota legidősebb polgára

2017-04-10

A kunágotai Nagy Tőlgyfa

2015-09-08

Az első világháború kunágotai hősi halottai

2014-10-31

A második világháború áldozatai

2014-10-31

Mozaikok Tóth Kálmán kihívásokkal és újításokkal teli életéből

2014-05-27

Bereczki Mátéról írott tanulmány

2013-04-15

Bereczki Máté: Gyümölcsészeti Vázlatok c. munkája

2013-04-15

Daczer Károly

2012-07-06

Szokolay Sándor: Öreg tanítóm üzenete

2012-07-06

Kunágota kertésztelep paraszti társadalma

2012-06-19

Adatok a kunágotai avar kori fejedelmi sír előkerülésének körülményeihez

2012-06-19

Kunágota régi fái átadják helyüket a fiataloknak

2012-06-19

Több mint fél évezrede említették először Kunágota nevét

2012-06-19

40 évvel ezelőtti interjú Molnár Piroskával

2012-06-19

Magyar Néprajz VIII. Társadalom/Kunágota

2012-06-19

Kunágota címere (Digitális képarhívum)

2012-06-19

Harangszöveg – Kunágotai, római katolikus plébániatemplom

2012-06-19

Kunágota Község Öröksége

2012-06-19

Bereczki Máté

2009-11-07

Romhány, 1824 – Kunágota, 1895

tudós, gyümölcstermesztő

Romhányban született 1824-ben szeptember 22-én, Bagyinszki Máté néven. Szülei egyszerű kétkezi munkások voltak, akik csak nehezen tudták finanszírozni fiuk tanulmányait. Elemi- és középtanulmányait Vácott, a “latin iskolában” végezte, majd Budapestre ment, hogy a jogi egyetemen szerezzen diplomát. A fővárosban épp akkor kezdtek viharos szelek kavarogni, s ő Petőfivel, Vasvárival, Jókaival ott volt a márciusi ifjak között, de ott volt a csatatéren is, a Kossuth-féle szabadcsapatban, ahol tiszti rangot érdemelt ki. A szabadságharc bukása után üldözötté vált és bujdosnia kellett, de egy volt iskolatársa segítségével megmenekült, és 1857-ben közkegyelemben részesült. Magántanítóként kezdett dolgozni, de amikor lehetségessé vált az alkotmányos viszonyok megteremtése, Kossuth felkérésére elvállalta hat erdélyi falu közjegyzőségét. Amikor ez a lehetőség elillant, visszatért a tanításhoz, méghozzá egykori katonatársának családjához szegődött el, hogy tíz éven keresztül tanítsa annak gyermekeit.

Talán még ő sem gondolta akkor, hogy ez a döntése milyen hatással lesz életének további alakulására. Ugyanis ott kezdett el a pomológiával foglalkozni. Egyik levelében így számolt be erről: “Itt, ahol érkezésem idején csak néhány beteg meggy- és akácfa volt, telepítettem egy körülbelül négy magyarholdnyi nagy gyümölcskertet. Itt most több mint ezer fa áll, valamennyi az én nemesítésem, minden gyümölcsfajta különböző változatából.” A kertészkedésbe tehát beleszeretett, rengeteg szakkönyvet olvasott és gyűjtött itthonról és külföldről egyaránt, de hivatalos módon sosem tanulta. Vásárolt egy kertet a Mezőkovácsházához tartozó Kunágota pusztán, ahol a német, francia, belga, holland pomológusoktól hozatott gyümölcsfákból kialakította az akkori Magyarország egyetlen hiteles fajtagyűjteményét.
Tevékenységének és mintagyümölcsösének nem csak az országban, hanem Európában, de még a tengerentúlon is jelentős híre volt. Ennek eredményeképp itthon nyolc, de külföldön is több – belga, német – gyümölcsészeti egyesület fogadta tiszteletbeli tagjává. Nem fukarkodott tudásának terjesztésével, mert amire rájött, vagy amit megtapasztalt, szívesen adta tovább az érdeklődőknek és tanítványainak.
Több hazai és külhoni kertészeti szaklapba írt ismeretterjesztő cikkeket, valamint egy négykötetes könyvet, amit a gyümölcstermesztők azóta is valóságos bibliaként forgatnak. 472 féle körtét, 423 almát, 136 szilvát, 27 cseresznyét és 17 meggyfajtát különböztetett meg a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben elsőként az országban. Az ő nevéhez fűződik a jonatán első hazai ismertetése is. Harminchárom éven keresztül, 1895. december 9-én bekövetkezett haláláig építette gyümölcskertjét, nemesítette fáit.
Őt tekintették a hazai gyümölcsészet atyjának és tanítómesterének.